Közléssorompó

2018. 11. 20. | Gintl-Reszegi Mária

A közléssorompó a kommunikációban az a jelenség, amikor a beszélgetés során megakasztjuk ideiglenesen vagy véglegesen az információ átadását. Ezt az el nem fogadás nyelvének is nevezik.

Az üzleti elemzői és projektvezetői munkák során kritikus pont, hogy az érintettektől, a stakeholderektől a lehető legtöbb információt gyűjtsük össze, hogy a kommunikáció során olyan válaszokat is megkapjunk, amelyekre nem is kérdeztünk rá. Ehhez fontos, hogy a beszélgető partner megnyíljon, bevonódjon.

Nézzünk meg néhány példát, hogy mely jelenségek nem támogatják a bevonás folyamatát, amely akár egyenesen a sikertelenségünket jelentheti a projektben:

1. Utasítás, irányítás, ráparancsolás

„Nem érdekel, hogy milyen más feladatod van, ezt azonnal meg kell csinálni”

Ez a fajta reakció azt üzeni a másiknak, hogy az ő érzései nem fontosak, fejet kell hajtania mások érzései és igényei előtt. Azt is kifejezi, hogy őt nem fogadják el, ezáltal ez a közlés haragot és dühöt is kiválthat. Hiányoznak a miértre vonatkozó információk, amely ellenállást szül

2. Figyelmeztetés, fenyegetés

„Megbánod, ha így viselkedsz!”

Csakúgy, mint a parancsolgatás, ez is dühöt és ellenállást vált ki az emberből. Sokszor, már csak azért is megtesz valaki valamit, mert a másik fél azt megtiltotta neki.

3. Prédikálás, moralizálás

„Ezt igazán tudnod kellene már magadtól is!”

Az ilyen közlés bűntudatot kelt az emberben, hiszen azt érezteti vele a másik, hogy ő rossz. Ez a közléstípus a másik iránti bizalmatlanságot jelzi, vagyis, hogy az egyik fél nem bízik abban, hogy a másik fél el tudja dönteni, hogy mit szeretne.

4. Tanácsadás, megoldási javaslatok

„Nem így kell ezt megcsinálni, hanem így… majd én tudom, hogy mi is a jó neked!”

Az ilyen típusú közlésekkel azt üzeni az egyik ember a másiknak, hogy ő nem képes megoldani a problémáit, nem talál megoldást az őt foglalkoztató gondokra.
A gyakori tanácsadás sokszor akadályozza a saját ötletek megszületését.

5. Kioktatás, logikai meggyőzés

Bármilyen tanítás indulatot válthat ki a fogadó félből, hiszen alsóbbrendűnek, butának érezheti magát. A legtöbb ember nem szereti, ha bebizonyítják, hogy nincs igaza. Kijelentések helyett jól irányzott, gondolatébresztő kérdések tudnak segíteni

6. Ítélkezés, kritizálás, hibáztatás

„Erről is te tehetsz! Ennek is te vagy az oka!”

Ez az a közléssorompó, amely talán leginkább alacsonyabb rendűnek, ostobának, méltatlannak állítja be az embert. Sok ember énképét nagyban befolyásolja a másik véleménye, azaz úgy ítéli meg önmagát, ahogyan azt másoktól hallja. Ha sok ilyen típusú közlést hall valaki, akkor úgy fogja érezni, hogy nincs benne semmi jó, hogy őt nem lehet szeretni. Érdemes a bűnbak keresés helyett a megoldásra koncentrálni. Mindenki hálás lesz érte

7. Dicséret, egyetértés

Ha állandóan dicsérünk valakit, akkor a dicséret veszít az értékéből, nem számít igazi elismerésnek és a másik kételkedni fog annak valódiságában. Biztosan éreztétek már, amikor valaki pl mindenre és mindenkire dícsérettel reagál és jellemzően ugyanúgy “Hát ez SZUPER!!!” Ugyanakkor a túl gyakori dicsérethez szokott egyénnél a dicséret elmaradása is nyugtalanságot kelthet és elbizonytalaníthatja őt.

8. Kifigurázás, csúfolás, megszégyenítés, nevetségessé tétel

„Ekkora hülyeséget hogy lehet mondani? Ezt most komolyan gondolod?”

Az ilyen üzenetek komoly károkat okoznak az ember önértékelésében. Azt gondolja, hogy őt nem szeretik, ő nem szerethető. Ha egy megbeszélésen hasonlóak hangzanak el és Te vagy a megbeszélés vezetője, mindenképp tisztázzátok érzelemmentesen a megbeszélés ide vonatkozó alapvető szabályait. Javasolt kideríteni, hogy miért ugranak egymásra, ha ez többször is előfordul

9. Megnyugtatás, együttérzés, vigasztalás

„Nincs semmi baj. Rendbe fog jönni minden. Nem történt semmi.”

Az ilyen közlés azt közvetíti a másik felé, hogy az ő érzéseit nem fogadják szívesen. Sokszor ha valaki nem tud hogyan reagálni az adott negatív helyzetre, igyekszik nyugtató szavakkal elterelni önmaga és a beszélgetőpartnere gondolatait is az adott dologról. Ez is kiválthat ellenállást. Az ember azt érezheti, hogy ne mondják ki ismét, hogy nyugodjon meg, hisz önmagában nem kellemes, ha valaki szétesni lát minket

10. Kérdezősködés, faggatózás

„Merre jártál? Biztos, hogy megcsináltad, amire kértelek?”

Ezekből a közlésekből arra lehet következtetni, hogy a másik nem bízik meg bennünk, nem hisz nekünk. Fenyegető is lehet az ilyen típusú kérdezgetés, főleg, ha nem tudjuk a másik célját. Amennyiben rendszeresen nem készül el egy csapattag a feladatával vagy nem időre teszi azt, az az ellenállás egy lightosabb fajtája. Esetleg érdemes négyszemközt beszélni vele erről. Hálás lesz érte!

11. Humorizálás, témaváltás, kitérés

A viccelődés azt az érzést keltheti, hogy a másikat nem érdekli az, ami minket foglalkoztat. Ha valaki szóba hoz egy esetleg kényes témát, a másik sokszor humorizálással próbál kitérni a válaszadás alól. A témaváltás vagy a komoly problémákkal való viccelődés a másik félnek rosszul eshet. Azon túl pedig a trollkodás szintén az ellenállás egyik fajtája. A témával, a projekttel, az emberekkel, valamivel szemben ellenáll. Sokat segít rajtunk, ha kiderítjük, hogy mi lehet a háttérben.

A fenti kommunikációs forma egyensúlya nagyban növeli az emberek közötti kapcsolat minőségét. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket 100%-ban el kell kerülni, mert akkor lesz sikerünk, az inkább az ellenkezőjét fogja kiváltani. Az egészséges egyensúly a fontos, mint mindenben, hogy pl egy trollkodás, az ellenállás ne menjen a közös munka rovására.